, TÜRÉS, (tűr-és) fn. tt. türés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Cselekvés, mely által valamit göngybe, csomóba, hengerbe stb. csavarunk, szoritunk. 2) Az akarat edzett erejének folytonos működése, melynél fogva bizonyos nehézségeket legyőz, szenvedéseket kitart, mások hibái iránt engedékeny, átnéző stb. Keserű a türés, édes a gyümölcse. (Km.). Mi türés, tagadás, nem akarom tovább tagadni. V. ö. TŰR, (1); és (2).