, (tün-d-ök-öl-ik) k. m. tündöklött v. tündökölt; htn. tündökölni, v. tündökleni; par. tündököljél. Mondjuk oly testekről, melyek a rájok esett fénysugarakat rendkivüli módon verik vissza, és mintegy reszketeg, s tünedező mozgásban lebegtetik a szemek előtt. Rokon jelentésü ragyog, csillámlik, az alapértemény némi módosításával. V. ö. RAGYOG, CSILLÁMLIK. Tündöklik a tükör, gyémánt, midőn a nap sugarai megtörnek rajta. Átv. igen fényes, tiszta. Minden oly szép fényes nála, csakúgy tündöklik.
A tündik törzsből képzett gyakorlatos ige, eredetileg: tündöglik, tündögölik. Így képződtek a hal, fúl igékből haldokdik, fúldoklik, vagy haldokol, fuldokol. A tünd törzs megvan a székely tündörög szóban is.