, fn. tt. tülk-öt, harm. szr. ~e. 1) Üreges szaru, milyen az ökörnemü barmoké. 2) Ily szaruból készített eszköz, pl. fuvóhangszer, milyent némely pásztorok, vadászok s mások használnak.
"Körben-karikában zendült magas ének,
Gerjedve hatalmas tülkök felelének.
Arany J. (Buda halála).
Továbbá a kaszások hasonló tokmánya, melyben a kaszakövet tartják; lőportartó tülök; a hurkatöltők szarucsöve. Átv. tréfás népnyelven: tülökorr, nagy orr, máskép: tokmányorr. Némi változattal (l helyett r): türök, melytől erednek különösen: türköl és türkölődzik. Bérczy Károly ,Vadászműszótárá-ban tülök az agancs két törzse (Stange). Ennek egyes ága: csap (Spiesz), a kettős: villa (Gabel), legfelső hármas ága: korona, négyes vagy több ága: markolat. Rokonnak tekinthető vele a mongol terigün, am. fej (la tête), és tologhai, am. fej; tető (tête; sommet.) Bopp Ferencz is a német Horn, latin cornu szókat stb. a szanszkrit çírasz (caput) szóval hozza kapcsolatba.