, (tün-tet) mivelt. m. tüntet-tem, ~tél, ~ětt, par. tüntess. Eszközli, hogy valami tünjék, azaz szembe ötöljék, látszatossá legyen; vagy a többi között a figyelmet különösen rá vonja. Az ördög is néha angyallá tünteti magát. (Páz. Kal. 100. l.). Kitüntetni valakit, különös figyelmet, tiszteletet, méltánylást mutatni iránta. Ezen ifjú a tanulásban kitüntette magát. V. ö. TŰNIK; TÜNTETÉS.