, fn. tt. tutut. Végig lyukas, csőalaku test, melyen által lehet fújni. Szabó Dávidnál: vastutu = puska; méregtutu = mérges, haragos. Te méregtutu. A nyelvnek gyermekkorából való eredeti, természeti hangszó, melynek gyöke a fuvást jelentő tu, du, honnan tutul és dudul a szél. Vámbéry szerint oszmanli nyelven düdük am. síp, furulya.