, (turbék-ol) önh. m. turbékol-t. Mondjuk galambokról, midőn szerelmi ömledezéseikben, nyájaskodásaikban turbék-féle erős torokhangon szólnak. Átv. szerelmesen epedez, vágyait, fájdalmait galambok módjára nyögdelve fejezi ki. Szabó Dávidnál: turbikol. "A galambok, gerliczék turbikolnak.