, (torok-hang) ösz. fn. A szóhangok azon osztálya, melyeknek kiejtése a torokból kitörő erősebb hehentés által módosúl, milyenek a magyarban g, k, h; úgy hogy mind a magyarban (a régi irásmód szerént), mind más nyelvekben a g, és k betük is többnyire h-val párosítva íratnak: gh, kh (ch).