, fn. tt. tutyi-t, tb. ~k. 1) Hosszukás, kobakforma, hátraálló kontyos kemény fejkötő, milyet túl a Dunán több vármegyében viselnek. 2) Szőrből, vagy posztószélből füzött papucs.
Úgy látszik tréfás gúnynév a tutu szóból módosítva, mely csövet, és ehhez némileg hasonló zacskót is jelent, honnan méregtutu máskép: méregzacskó. A tutyi szó is ily zacskóforma föveg, vagy lábtyú.