, (tus-ak-od-ás) fn. tt. tusakodás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Tolakodó, egymást tuszkoló verekedés, küszködés. Átv. ért. a léleknek az erkölcsi törvénynyel küszködése, vagy ezzel összeütközésben szenvedése. "Lelkisméretnek tusakodása. (Szabó. D.). V. ö. TUSAKODIK.