, (tücs-ök) fn. tt. tücsk-öt, harm. szr. ~e. Ismeretes bogárnem, melynek két fő faja van: házi tücsök, ez konyhákban, sütőszobákban s egyéb meleg helyeken tartózkodik; szine barnasárga; van két tapogató szarva, négy evőcsipérje, s kétágu farka; mezei tücsök, buczkós fejü, és sötétbarna szinű, s a mezőn holmi kis dombocskákon tartózkodik. Mindkét fajnak sajátnemü csiripoló éneke van, melyet különösen éjjelenként hallat. Gyönge tücsöknek is hangos a szava. (Km.). Tücsök bujt a fejébe, (km.) nyugtalan, háborgó gondolatok bántják. Összeeszik tücskét, bogarat. (Km.). Máskép: trücsök, prücsök, ptrücsök; és szütyőke. Hangutánzó, valamint a latin gryllus, cicada is. Miklosich a magyar trücsök szót a szerb ,čvrčak és szlovák ,čvrčok szókkal rokonítja.