, (tügy-es) mn. tt. tügyes-t, tb. ~ek. Kríza J. szerént a székelyeknél a fejsze és hasitó szeg éliről mondják, mikor hirtelen összeköszörülik, illetőleg faragják s e miatt az élin fölül mintegy martja marad; mondják a tű éliről is. Némely tiszai vidéken pl. Abaújban a késnek ilyen éléről azt mondják: soros. Kríza J. nem említi ugyan magát a tügy szót, de ha a fejsze éle tügyes, kétségen kivül mondhatjuk igy is: a fejsze élén tügy van, vagy tügyek vannak.