, (tul-iz) önh. m. tuliz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Mondják szarvasmarhákról, midőn öklelőznek, türkölnek, s egymást mintegy eltolni törekesznek. Gyöke tul egynek látszik a tol igével, s képzője iz am. oz, mintha volna tuloz v. toloz. Hasonlóan őriz és őröz azonos képeztetésüek. Persául túl am. viaskodás.