, (trombita-bige-becző) ösz. fn. Növényfaj a bigebeczők neméből; levelei szívdedek, hármával; virágai az ághegyeken bugás fürtben, gyakran kéthímüek; köznépiesen: trombitafa. (Bignonia catalpa). Azért kapta nevét a trombitától, mivel hosszú beczői, melyekben a magvak rejlenek, egy kis trombitához hasonlítnak.