v. TURÓ, (1), (túr-ó), mn. és fn. Aki v. ami túr; különösen tréfás mondatokban v. szójátékban a disznót nevezik így, mint kiválólag túró vagy turkáló állatot, pl. ezekben: túró tormával, azaz disznóhus, főleg disznófej eczetes tormával (kedves eledele a magyarnak); túróval (disznóhussal) a rosz káposzta is jó.