, (tur-ha) fn. tt. turhát. Enyekes sürü nyálka, mely a gyomorból jön fel, vagy hurutos bajban fölszakadoz. Kiköpni a turhát.
Alaphangban és fogalomban egyezik az eves, genyes fekélyt jelentő túr és torongy szókkal. Képeztetésre olyan mint purha, börhe, görhe, irha, lomha, csürhe, renyhe. Egyébiránt törökül: tükrük am. pök, tükür-mek (= pök-ni) igétől.