, fn. tt. turul-t, tb. ~ok, harm. szr. ~ja. Turóczi és Kézai krónikáik szerént Etele király hadi czímerül a paizsokon és zászlókon a fején koronát viselő madár képét hordoztatta, mely madár magyarul turul-nak nevezteték. E czímer a magyaroknál egész Gejza vezér koráig fennállott. A ,turul név utóbbi korban ismeretlenné levén, értelmének fejtegetésében több jelenkori iró fáradozott, azonban különösebben Jászay és Szabó Károly úgy vélekednek, hogy a t betü helyett c-t kell tenni s akkor lesz curul vagyis kurul azaz karoly, karvaly. Azonban Vámbéry szerént csagataj nyelven turgul sólyom fajta madár. Mi csak figyelmeztetésből azt jegyezzük fel, hogy mandsu nyelven turbelji ragadozó madárfajt jelent (eine Art Raubvogel. Gabelentz). A mandsu nyelvben az egyes szók nem végződhetnek mássalhangzón, kivéve az n-et, hanem utóhangul még önhangzót vesznek föl, így batur-u am. bátor, tail-i am. tál, tehát ,turbelji szóból is ha a végső i s talán az egész ji (dsi?) elesik, marad: turbel. Olyan véleményt is hallottunk, mely szerént ,turul annyi volna mint tur-ölyv azaz fejedelmi ölyv, minhogy túra keleti török nyelven fejedelmet jelent. V. ö. TÚR, (1); valamint karoly is e vélemény szerént kar-ölyv.