, (tű-hěgy) ösz. fn. A tűféle, különösen varró eszköznek vékonyabbik vége. Tühegygyel szurkálni valamit. Tűhegyre szedni beszédét, igen szorosan öszvehúzni. Tűhegyre állitani valamit t. i. éles vagy hegyes részére, melyen nehezen vagy épenséggel meg nem állhat, tehát átv. ért. veszélybe esésnek tenni ki. "Csak úgy fogunk boldogúlni, ha némely kitételeket nem állitunk mindjárt tűhegyre. Gr. Széchenyi István. (1844 ben).