, (tur-b-ik-ál) gyak. önh. m. turbikál-t. A vizet, hig sarat vagy más folyadékot bottal, doronggal, evezővel stb. kavarja, kotorja. (Az első hajósok) "csak a part mellett turbikáltak. Faludi Ferencz. (Téli éjtszakák. 185. l.). Szabó Dávidnál: turbikol. "Az ételben turbikolnak a disznók, ha egyszer jóllaknak. Egyezik vele turbokol is.
Gyöke vagy hangutánzó, vagy maga a túr ige, melyből b közbetéttel lett gyakorlatos turbogál, s hangváltozattal a kicsinző turbikál, mint irkál, firkál, ránczigál, sántikál, mórikál, szunydikál stb.; némi változattal mint föntebb: turbikol, turbokol. Rokon vele még turkál, zurbol, továbbá a latin turbo és Budenz J. szerént a finn tarpo- (= zurbol-ni, pisces conto agere).