, (tulok-dísz) ösz. fn. Növénynem a kétfőbbhímesek seregéből és magrejtősök rendéből; csészéje öt hasábu, egyenetlen; bokrétája öblös, harangforma, kevessé lapított; tokja száraz csontárhéju, két szarvú, négy rekeszű, kétfelé nyiló. (Martynia.) Különösen midőn egyik faja, a czifra tulokdísz érettségre jut, leválik vastag húsos kopácsa, s tokja olyan két szarvuvá lesz, mint a czímeres tulok, honnan amaz elnevezés.