, (túl-só v. túl-eső) mn. tt. túlsó-t. Bizonyos vonalon, vagy határponton túl fekvő, lévő; a többiek sorában legtávolabb eső. Néha am. általellenben lévő. Tulsó sor. Szép mint tulsó soron a dőlt ház. (Km.). Ellentéte: innenső. Mandsu nyelven tulesi am. külső (aussen, ausserhalb) ,tule szótól mely am. túl és kivül.