, (túl-ság) fn. tt. túlság-ot, harm. szr. ~a. A cselekvésnek, illetőleg állításnak azon tulajdonsága, melynél fogva valaki a kellő mértéket és módot általlépi. Egyik túlságból a másikba esni. Túlságig dicsérni valamit. "A tulságok tőszomszédok. (Francziául: Les extrémes se touchent). Széchenyi István beszédéből a főrendeknél. 1840. april 22.