, fn. tt. turbát. Bőrtarisznya, bőrláda, börönd, milyet az utazók, gyalog vándorlók használnak. Ellopták a turbát, de nálam a kulcsa (km.), oly embernek önvigasztalása, ki valaminek lényegét, tartalmát elvesztette, s azon örül, hogy a héja, takarója megmaradt. Szabó Dávid szerént am. tüsző. Egyezik a ,turba szóval a török-persa torba, máskép: tobra (Sack, Futtersack, Ranzen).