, (tul-ok) fn. tt. tulkot. Közönségesen egy értelemben használtatik tinó szóval, ámbár a tulok szükebb jelentésü mint a tinó, mert ez általán jelent minden kiherélt bikát fiatalabb korától fogva kifejlettségig, ellenben a tulok csak mintegy négy éves, és járomba fogható tinót.
"A szántó, mihelyest kél az aranyhajú
Hajnal, tulkaival metszeni gyöpjeit
Örvend.
Virág Benedek.
"Az Sionnak, Uram, puszta falait
Épits (régiesen am. épitsd) föl romlott oszlopit,
Hogy az te néped ajaki tulkait
Áldozza abban néked, áldozatit.
A XVII. századból (Thaly K. gyüjt.).
V. ö. TINÓ.
Minthogy a tulkok különösen szeretnek öklelőzni, vagy is tulizni, tulakozni; innen magyar elemzéssel valószinű, hogy nevöket a tulakozástól (tolakodástól) vették, s a tulok gyöke tul v. tol. V. ö. TULIZ. Hasonlóan a fiatal tehén neve üsző, vagyis üző, üzekedő, miként mondani szokták róla, hogy nemi párosodáskor üzekedik. Egyébiránt mongolul tughul am. borju (Kalb, veau); Dankovszky szerént oroszul: telenok, illirül: telak (szintén borju, vitulus); Vámbéry szerént csagataj nyelven turuk (két éves tinó), tulan (fiatal ló).