, (túr-og-ál) gyak. áth. és önh. m. turkál-t. Bizonyos gyürészekből álló tömeg, avagy hig, lágy test közepét folytonosan vagy gyakran túrja, valamely eszközzel kavarja, kotorja. A disznók a ganéjt, a földet turkálják. Bottal turkálni a sarat. Kalánnal, villával turkálni az ételt, vagy ételben. Az irományok között turkál. Mindent fölturkál a szekrényben. Turkál a becsületes emberben, mint a jól lakott disznó a makkban. (Km.). Törzse a gyakorlatos turog, mintha volna turogál. Igy képződtek és módosultak e gyakorlatos igék is: szurkál, furkál, irkál, firkál, piszkál, járkál, herkél, bujkál, fujkál stb. s megfelel nekik a szintén gyakorlatos túrogat fúrogat, szúrogat, irogat, járogat stb.