, mn. tt. tupri-t, tb. ~k. Dunán tuli tájszó, s jelent kis termetü, piczi, törpe embert. Vagy a szokottabb törpe szónak hangáttétele által módosított mély hangu változata, töpri helyett; vagy pedig a töpör törzsöktől származtatva am. töpöri, azaz töpörödött. Rokon cseprő szóval is, mint apró-cseprő ikerített szó egyik részével. Különben alakjára nézve gúnynév, mint kopri kopasz, csitri nyirott haju, bodri, ugri, putri stb. Budenz J. szerént finn nyelven: typerä, és lapp nyelven: csaur am. törpe. V. ö. TÖRPE; és TÖPÖR, TÖPÖRÖDIK.