, fn. tt. tulipán-t, tb. ~ok, harm. szr. ~ja. Növénynem a hathímesek seregéből és egyanyások rendéből; csészéje nincs, bokrétája harangforma, hat szirmú; bibéje száratlan, a magzaton ül. (Tulipa). Szép a tulipán is, de ha nincs illatja. (Km.). Tájejtéssel, s némely régieknél pl. Molnár Albertnél is: tulipánt. Tulípán Panna, csúfneve az oly férfinak, ki asszonyi dolgokba avatkozik, máskép: katuska.
Olaszul: tulipano, spanyolul: tulipa, tulipan, francziául: tulipe, németül: Tulpe stb. A nyelvészek azt tartják, hogy a török-persa tulban v. tulbend v. dulbend (= turbán) szókból jött által az európai nyelvekbe, minthogy ezen virág némileg a turbánhoz hasonló. V. ö. TURBÁN.