, (tud-atlan) mn. tt. tudatlan-t, tb. ~ok. Általán, aki bizonyos dolgokat nem tud, nem ismer, azokban járatlan, ügyetlen, értetlen, müveletlen, tapasztalatlan. Egyik tudatlan hamarabb megérti a másikat. (Km.). Tudatlanok közt akárki is mutogathatja magát. (Km.). Az illető ismerettárgyak köréhez, vagy mennyiségéhez képest majd szélesb, majd szükebb érteményü szó. Aki egyben tudatlan, másban, tudós lehet. Különösen, aki rendes tanítás, vagy tanulás által kiképezve, vagy az ismeretek bizonyos szakába beavatva nincsen.