, fn. tt. tusát. 1) Szoros ért. oly verekedés, oly ütközés, melyben az ellenfelek egymást taszigálják, tuszkolják, pl. ököllel, homlokkal, szarvakkal, dárdával. Széles ért. birkozás, mely az ellenfél legyőzésére törekszik. Átv. ért. lelki küzdelem, tusakodás. Alapfogalmánál fogva rokon a tuszkol, tuszkál, toszít, taszít szókkal, mintha volna tusza, honnan tusakodni am. tuszakodni. Jakut nyelven tuszun = harczolás, verekedés, tusztu = tusa, keleti török ny. togus (Zenker). 2) l. TUS, (2). 3) Heves megyében ugy nevezik a kéve alsó végét, hol t. i. a szárak mintegy öszve vannak tuszkolva; vagy talán ez érteményben tusak szóval egyezik; vagy végre ugyanazon szó, mely a puskaagyát is jelenti. A kévéket tusáikra állítani.