, v. TOKMA, (tuk-mav v. tok-ma, amenynyiben a tuk v. tok gyököt török-tatár elemnek tekintjük, mint alább) fn. tt. tukmát. Régebben pl. Molnár A., Szabó D., Simai Kr. szerént am. alku, szerződés. (Contractus, pactio, pactum). Származéka: tukmál v. tokmál, am. alkut köt, szerződik (contrahere, pacisci). Eléjön Pázmánnál is (Kalaúz. 544. l.). A székelyeknél most is tokmálni Ferenczi János szerént am. szerzeni és Szabó Elek szerént am. szersződni, alkudni, "mintha úgymond két dolgot egy hüvelybe, tokba, suskába akarnánk egygyé illetni öszsze. (Tájszótár). De ezen érteménye az általános nyelvben egészen elavult; azonban némely vidéken mondják: valamit rátukmálni valakire, valamit másra erővel rákötni, erőtetni, hogy vegye meg, vagy fogadja el. 2) Némelyek újból fölelevenített régibb jelentése után az idegen váltólevél (tratta) elnevezésére használják; különösen tukvány (= tukmalevél) alakban; l. TUKVÁNY. 3) Néhutt am. alattomos, fortélyos, mely érteményben vagy a tutyma, vagy pedig a német ,Duckmäuser után módosult. l. TUMKA.
Régibb és a székelyeknél még fenlevő jelentését tekintve, mind eredeti fogalomban, mind hangokban egyeznek vele a török, illetőleg tatár togï-mak v. tokï-mak v. toku-mak v. tög-mek, valamennyien am. csomót kötni, összekötni (faire un noed, nouer, knüpfen) vagy igenévként a k elhagyásával a török-tatár nyelvtan szerént a mak- mek- nek- ma- me-vé változtával): tokima v. tokuma v. tögme am. csomókötés, kötés; miből látjuk hogy ezen fogalmakkal teljesen egyezik azon eredeti fogalom, mely a kötni, kötés, kötvény szókat jellemzi. A tukma szó ma végzete is a magyar nyelvbe átjött több más török szóra is emlékeztet, mint szárma, szacsma v. szatyma stb.