, (túl-ad) ösz. önh. Megszünteti azon viszonyt, mely őt valakihez mint alárendelthez, vagy valamely birtokhoz kötötte; elbocsát, elad, elajándékoz stb. Túladott hivtelen szolgáján. Rajtad is nem sokára túladok. Szeretne túladni lovain, de nem kap rájok vevőt. Átv. túladni gondjain, bánatán, megmenekülni tőlök, elűzni azokat.