, (to-ul) helyhatárzó, és névutó. Bizonyos kiindulási, vagy nézőponttól véve valamely határvonalnak távolabbi oldalán. Állapító viszonyragú neveket vonz. Túl a Dunán, v. Dunán túl. Árkon túl, v. túl az árkon. Hegyen, vizen, erdőn túl. Túl van már a határon. Ellentéte: innen. Tiszán innen, Tiszán túl. Időfolyamra alkalmazva am. bizonyos időnek lefolytánál tovább. Egy órán túl el ne maradj. Három órán túl van az idő. Innen túl, mai napon túl nem iszom bort. Átv. ért. mértéken túl, kelletén túl, a kellő v. illő mérteket meghaladva. Túl megy a mértéken, annak illő határát általhágja. Túl lenni valamin, pl. a bajon, kiállani azt; a munkán, bevégezni azt; "Túl vagyok ugyan minden babona- és kisértethivésen azaz nem hiszek a babonában és kisértetben (Palóczy László országgyűlési beszéde. 1840. april 23.) Túl esik valamin pl. a munkán, bevégezi, s mintegy maga után hagyja. Túladni, túltenni valamin, lásd TÚLAD, TÚLTĚSZ.
Gyökeleme a távolságot jelentő to, melyből ul képzővel lett toul, régiesen tovul, öszvehuzva túl; igy képződtek az al, föl, kil, bel gyökökből alul, fölül, kilül (kivül), belül pl. forinton alul, házon fölül városon kivül, határon belül. Egyezik vele mandsu nyelven: tule (túl), duleme (tulnat), tulime (überschreiten), tulesi (tulsó, ausserhalb). Rokon hozzá Vámbéry szerént csagataj nyelven: türi (szemközt, tulsó rész), jakut tuora (át, szemközt). V. ö. TO, gyökelem.