, (túja-fa) ösz. fn. Az egylakiak seregébe és falkások rendébe sorozott növénynem, melynek himvirágai tobzocskákban vannak. (Thuja). Más neve: életfája. Fajai: nyugoti túja, (Canadában honos); galyai kétélük, szétnyiltak, levelei négy oldalra födelékesek, tojáskerekek; szárai lapultak, kopaszok, bibircsósak, ha megdörgölik, jószagúak; tobozai viszás tojásdadok, belső pikkelyei csonkák, a hegyeken alúl púposak; keleti túja (Sína és Japánban honos), melynek galyai felállók, levelei középen barázdásak, tobozai körkörösek, belső pikkelyei tompák, a hegyeik alatt szálkásak. Mindkettőnek rendkivül kemény gesztje (fásrésze) van, s azt tartják, róla hogy a szabad levegőn egy emberkornál is tovább épen marad.