, (tuh-ad) önh. m. tuhadt. Öszvetolulás következtében földagad, földuzzad, fölhalmozódik, pl. a szél által hajtott homok, vizáradáskor a zátony; máskép: tuhúl, tuhodik. Fel- v. megtuhodtak az árkok. (Szabó D.).
Gyöke tuh alapfogalomban egyezik duvad, dudorodik, dundi, dunyha szók du gyökhangjaival. Rokon hozzá a mandsu tuhen (Haufen), tuhi v. tugi (Wolke); továbbá a latin tumet, tumor is.