, (tud-va) részesülő, tb. tudvák. Egyes számban van igével am. tudatik, ismert dolog. Tudva van mindnyájatok előtt. Többesben a vannak elmarad. Az elkövetett büntett tudva van, s a bünrészesek mind tudvák. Megjegyzendő, hogy itt a tudva szenvedő értelemben használtatik s megfelel neki a latin scitur, notum est. A régieknél, midőn áthatólag szólt, fölvevé, mint más ily részesülők, a személyragokat: tudvám, tudvád, tudvája, tudvánk, tudvátok, tudvájok. "Időt mulattok, tudvátok, (scientes vos) hogy elment légyen én tőlem a beszéd. (Tatrosi codex. Dániel II. fej.)