, (tud-ó-od-ik) belsz. m. tudód-ott. A dolog természeténél fogva csak harmadik személyben divatozik, és pedig ki igekötővel: kitudódik. Szabatosan akkor használható, midőn bizonyos rejtett, titkos dologról azt akarjuk mondani, hogy véletlenül, s mintegy belkörülményekből kifejlődve, jut közismeretre, nyilvánosságra, tudomásra. Sok gonosztett lehet, ami nem tudatik (nincs tudva), de utóbb kitudódhatik.