, fn. tt. trombitát. Sárgarézből készített fuvóhangszer, mely többnyire háromszorosan öszvehajtott hosszukás csőből áll, felső végén kerek szája, az alsón pedig tölcsérforma tág nyilása van, melyen a bele fújt levegő erős, reszketeg, harsány hangot adva ömlik ki, s rendesen tábori, vagy zajgóbb zenekari hangszerül használtatik. Harsognak a trombiták, peregnek a dobok. Némelyek harsona v. harsonya magyaros nevet adtak neki. De úgy látszik, hogy szabatosan véve különbözik a trombitától harsona (Posaune), valamint kürt, és tárogató is stb. Idegen szó. Németül: Trompete, de ez is Adelung véleménye szerént nem más mint a franczia trompette. Némely német szójárásokban Trumpette, Trummet, Luther bibliájában: Drommete; továbbá olaszul: tromba, trombetta, angolul: trumpet, izland nyelven: trameta, románul: trimbitia, tótul: truba. A franczia ,trompette pedig szintén Adelung és Regnier szerént is a trompe szó kicsinzője, mely azonos jelentésü amazzal; de jelenti, Adelung szerént átv. értelemben, (Regnier szerént is 2-ik pont alatt) az elefánt és némely más állatok orrmányát is; azonban eredetileg erős harsogása és egyszersmind tompa hangjától vette volna nevét, úgy hogy azon hang, melyet a trombita némely esetekben hallat, már Enniusnál is Taratantara alakban jön elé. Regnier figyelmeztet a görög στρσμβος szóra is (gewundener Körper; Schneckengehäuse; Kreisel; Kegel; Zapfen von Fichten u. dergl. 2) Wirbelwind. Rost Szótára), mely fogalomban összeütne a mongol dung szóval, am. bizonyos nagy tengeri kagyló- v. csigafaj; és trombita (grand limaçon de mer, coquille; trompette. Kowalewski).