, fn. tt. trucz-ot. Bátor, vagy vakmerő, s némi makacssággal párosult ellenszegülés, mely valódi vagy képzelt jogon, s erőbeli önérzeten alapszik, és ebben bizakodva mások irányában megvetéssel nyilatkozik. Az akaratnak hajthatatlan, kemény s mintegy merevedett állapotára vonatkozik. Közvetlenül a német Trotz szóval egyezik; de rokonai a magyarosabb durcz, durcza, durczás, durmonyás, durbonczás, dérdúr, durzad, durál, dermed, és némileg a latin trux. A természeti hangutánzók közé tartozik, melyekben az r gyökhang erősebb kitörésü indulatot fejez ki. Gyöngébben hangzik, de ugyanazon érteményü a magyar dacz; l. DACZ és V. ö. R gyökhang.