, fn. tt. tréfát. Oly beszéd, vagy cselekvés, melynek nincs valamely fontos, vagy komoly czélja, hanem főleg mulattatásra, megnevettetésre szolgál. Midőn valamit tréfából mondunk, vagy teszünk, a dolgot nem veszszük komolyan, csak látszólag. Tájdivatosan: teréfa, tëréfa. Szokottabb szólásmódok: Ez nem tréfa, azaz, komoly dolog. Félre a tréfával, vegyük a dolgot komolyan. Tréfán kivül, v. tréfa nélkül, komolyan, igazán. Néha a tréfából valóság lesz. Tréfát mondani, tréfát tenni, csinálni. Ő nem érti a tréfát, a dolgot komolyan veszi, megharagszik. Tréfát ütni. Tréfát űzni valakivel v. valakiből. Tréfának tartani valamit, nem venni komolyan. Nem venni tréfára a dolgot, komolyan venni. Nem érteni a tréfát, neheztelni a tréfa miatt. Tréfára fordítani a dolgot. Tréfából mondani valamit. Micsoda fa az, mely meg nem ég a tüzön? Felelet: Tréfa (szójáték). Tréfa nem répa. (Km.). Hírnév, hit, szem nem tud tréfát. (Km.). Ennek már fele sem tréfa. Torkába verték a tréfát v. torkára forrt a tréfa. Egyébiránt a tréfának az illető egyének kedélyéhez, s müveltségéhez képest sok árnyalata van. Finom, elmés, nyájas, éles tréfa. Vastag, goromba, ostoba tréfa. Bohóczos, bolondoskodó, sületlen, idétlen tréfa. A bohózat a tréfának alsóbb neme, mely gyakran az illem, és finom izlés rovására gyakorolja ötleteit és tetteit s ráillenek e közmondatok: szapora tréfa, meddő okosság; jó a tréfa de nem mindétig v. mindéltig; szünetlen tréfa határos a hazugsággal; kinek élte teljes tréfa, nem teljes ember.
Hangváltozattal: trufa (Molnár Albertnél ). Ha eredetét a magyar nyelvből akarnók nyomozni, a tréfa és trufa holmi dibdáb, röhögésre késztő locska beszédet jelenthetett, s egy származásu volna a trécsel, tere-fere, tere-tura, dere-dara, csere-fere szókkal, amidőn a tereve v. turava öszvehúzva: treve, truva elavult szókból fejlődhetett ki, a v átváltozván f-re, mint csalava csalva csalfa; nyiva nyifa stb. Azonban megjegyzendő, hogy olasz nyelven eléfordul: truffa (Possen; de jelenti ezt is: Gaunerei, Betrügerei). A szanszkrit tarp v. tarph törzs pedig azt teszi: exhilarare. Némelyek a franczia troubadour szóval rokonítják, mely máskép: trouvére, trouveur, ,trouver (=találni) igétől, s melyet a nyelvészek a német ,treffen igével is rokonítnak.