, fn. tt. trón-t, tb. ~ok, harm. szr. ~ja. Talapzatos, és kitünőbb alakú szék vagy ülés, kivált milyenen innepély alkalmával a fejedelmek, királyok stb. ülni szoktak. A király fölkelt a trónról, s úgy fogadá a követeket. Átv. fejedelmi méltóság, legfőbb személyes hatalom. Trónra lépni. Lemondani a trónról. Trónra vágyni. "Az ősi alkotmány a királyi szent trónnak létét és boldogságát, a nemzet létével és boldogságával elválhatatlanul egybekötötte. Pálóczy László. 1839-iki országgyülésen, julius 3.
Idegen eredetü szó a hellen-latin thronus-ból megröviditve, melyet több más nyelv elsajátitott; magába a német nyelvbe is (,Thron alakban) újabb korban ment által a latinból; a régi német nyelvben e helyett Adelung szerént stuol hochsetli, herstuol, Heyse szerént anasedal, s a régi szász nyelvben kunigstól divatozott. A hellen ϑρσνος általán széket jelent, különösen pedig emelt zsámolyos széket, s innen fejedelmi, királyi széket is. Így a persa-török takht, arab-török kürszü, arab szerir, mongol szaghori, sirege stb. szintén általán széket, vagy ily forma alkotmányt jelentenek és csak különösen fejedelmszéket. Az érintett mongol szaghori v. szaghorin i-am. szék, s a magyar ,szék szóval igetörzsben egyes zik, t. i. szago-khu = székel-ni, ül-ni; és csak a fejedelem (khán) neve melett van ,trón jelentése, pl. tabun khan-u szaghori, az öt khán(nak) trónja, khán szaghorin-u emöne, a khán trónjának előtte; jelent székhelyet is mint a magyar ,szék. Eléfordul még a mongolban tabszang v. tabczang (fensík valamely hegyen; oltárlépcső; trón) de amelynél Kowalewski szótára a lengyel tapczan-ra utal.