, önh. és áth. m. tűrt. Bizonyos benyomást, mely a kedélyre kellemetlen, kinos, fájdalmas hatással van, lelki ereje által kiáll, elszenved. Békével tűrni, eltürni a csapást, kint. Ezt tovább nem tűrhetem. Akármit is tűrve ér el az ember. (Km.). A ki tür, uralkodik, vagy ki nem tűr, nem uralkodik. (Km.). Sokat kell neki türni. Eltüri a papiros, akármit irsz rá. (Km.). Származékaiban az ű ezen szónál is többnyire megrövidül. Mongolul türe-kü am. (sehr erschöpft seyn durch Mangel, Leiden u. s. w.). Budenz J. szerént cseremisz nyelven: turk-(em) türni, elszenvedni.