, (tőzs-ér) fn. tt. tőzsér-t, tb. ~ěk. Kereskedő, szatócs. Különösen, aki pénzt kamatra adogat, pénztőzsér. Eléfordúl Molnár A. szótárában (tősér, negotiator, mercator), s él vele Pázmán P. is. Egyezik általános érteményben az arab-török tádsír (= marchand, negotiant) névvel (de amelynek megfelelő igegyök ezen nyelvekben nincsen, legalább Zenker ilyest föl nem jegyzett); továbbá egyezik (Dankovszky szerént is) a német Tauscher szóval. Ha a magyar nyelvből elemezni szabad, lehet annyi mint tözér v. tözgér azaz tözögő, tözgölődő, ide-oda forgolódó, tuszkolódó. V. ö. TÖZÖG; TÖZGÖLŐDIK; TŐZ, (1). Magáról a ,Tausch szóról jeles német nyelvbuvárok, mint Adelung, Heyse stb. megvallják, hogy eredete homályos. Kaltschmidt is csak annyit mond, hogy eszményi-törzse τ−χ mozgást jelent, de a Bevezetésben felhozta szanszkrit tasz Bopp szerént csak annyi mint: levare, allevare. A föntebbi mandsu tusan szóból kiindulva (l. TŐZS), ügyesbajos embert, különösen üzért jelentene.