, áth. m. tűrt. Származékaikban az ű rendszerént megrövidül. 1) Valamely hajlékony, lapos, leveles, lebenyeg testet hajtogatva csavar, tömegbe teker, öszveszorít. Hengerbe türni a papirost, vásznat. Öszvetűrni a ruhát, hogy a böröndbe férjen. Sárban a gatyaszárt föltürni, vagy a csizmába tűrni. Föltüri az üng ujját, a kalap karimáját. Letűrni a gallért. E szóban alapfogalom a görbére csavaró mozgatás és nem egyéb mint a gyűr szónak módosúlata; Szabó Dávidnál "tűrni v. gyürni am. fogni, hajtani; öszvetürni a ruhát papirost; honnan türemlik és gyüremlik, türet és gyüret egy jelentésüek. Továbbá rokon a csavar igével is, melynek gyöke a félrehajtó irányt jelentő csa. T. i. csavar öszvehuzva csór; honnan a csór-csavar, v. csúr-csavar ikerigének előbbi része vékony hangon csűr (csűrcsavar). Némi értelmi módosúlattal hasonló hozzá gyúr is, mennyiben a gyúrás által az illető lágy tömeg öszvevissza csavartatik, forgattatik, pl. midőn tésztát gyúrnak. Vámbéry szerént egyeznek vele a csagataj tür-mek, tűr-ni, honnan türle-mek felgyürköz-ni, itek türle-mek, ruha szegélyét felgyűr-ni; továbbá az oszmanli dür-mek, jakut tür- gyür-ni, göngyöl-ni.