, (tő-szó) ösz. fn. 1) Oly szó, melyből bizonyos képzők által más szók származnak, vagyis maga az egyszerü gyök, p. in, öl, ür, üt, ki, be, hal, ver, vet. 2) Szélesb ért. akármely képzett szó, mely egy ujabb származéknak szolgál alapul, pl. inog, melyből lesz: ingat, ingás, ingó; 3) Minden szó, mennyiben viszonyitóragokat vesz föl. Ilyenek a nevekben az úgy nevezett alanyesetek; az igékben az igetők pl. ver, vere, vert, verj, verend.