, (töv-is v. tüv-is) fn. tt. tövis-t. tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Némely növények derekából, ágaiból, leveleiből stb. kinövő hegyes, szurós, és a tűféle eszközhöz némileg hasonló sarjak, szálkák. Tövis ment a talpába. Megszúrta a tövis. 2) Igy nevezik azon cserjéket is, melyek ily szurós sarjakat teremnek. Tövisből csinált borona, söprü. Tövisbokor. Tövisen keres szőlőt. (Km). Másképen: tövisk, tüske. Innen többféle növény népies nevezete, mint eb- v. varjútövis, laptatövis, fodor- v. szamártövis, szomjútövis, csodatövis, fejér- v. mezei v. macskatövis stb. 3) Némely állatok tűhöz vagy vékony szeghez hasonló kemény szőre, vagy sörtéje, pl. a borzé, vagy úgy nevezett tövises disznóé.
Gyöke a hegyeset jelentő tő, vagy helyesebben tű, melyből is (= es) képzővel alakult tüvis, azaz tüves, vagy tűs, innen a Margit életében is: tüviskes vessző. Hasonló is képző van ezekben: lapis, hamis, haris, melyekben t. i. az is képző szintén a szokottabb os helyett áll. Eredetileg tehát melléknév.