, (törzs-ök-ös) mn. tt. törzsökös-t, v. ~et, tb. ~ek. 1) Tulajd. ért. aminek törzsöke van. Törzsökös fa. 2) Törzsökökkel bővelkedő. Törzsökös irtásföld, kivágott erdő. 3) Átv. bizonyos régi őstől származó, bizonyos nemzetséghez, néphez tartozó, s ennek testi lelki tulajdonságaival biró, nem korcs eredetű, tős gyökeres. Törzsökös magyar faj; törzsökös nemes ember.