, (törvény-etlen) mn. tt. törvényetlen-t, tb. ~ěk. Törvény nélkül levő; ami törvények alá nincs vetve; független, szabad. Törvényetlen vad népek. Különbözik tőle: törvénytelen, vagyis, bizonyos törvényekkel ellenkező, azokon nem alapuló, jogtalan, igazságtalan. T. i. a telen és etlen, talan és atlan némely szókban a szokás érteményi különbséget állapított meg, pl. szemetlen és szemtelen, gondatlan és gondtalan, ügyetlen és ügytelen stb.