, (tör-t-én-el-ěm) fn. tt. történelmet, harm. szr. ~e. Ujabb kori alkatu szó, a köz ismeretü hellenlatin historia kifejezésére. 1) Egymás után következő terjedelmesebb változások, események, viszontagságok öszvege, melyek bizonyos időben, térben, és dolgokat illetőleg, föltüntek. Eddig ezen fogalomra a történet szót használták, de ez inkább csak egyes eseményekre vonatkozik, a történelem pedig több történetet foglal magában. Különösen az emberi nemet vagy ennek egyes népeit, fajait illető események sorozata, kisebb vagy nagyobb időszakok szerint véve. Egyetemes történelem, mely az egész emberi nemre, és minden időszakra kiterjed. Egyes népek, országok történelme. Magyarok történelme. Ókori, középkori történelem, mennyiben tárgyát az ó vagy középkori történetek teszik. Kereszténység történelme. 2) Ezen események, illetőleg történetek elbeszélése, leirása, s azon könyvek melyekben amaz elbeszélések foglaltatnak. Katona, Fessler, Horváth Mihály magyarországi történelme. Húsz kötetből álló történelem. Az emberi müveltség történelme. V. ö. TÖRTÉNIK.