, (tör-t) mn. tt. tört-et. Szabatosan véve tör-ön- és áthatónak részesülője, s ennélfogva cselekvő állapotra vonatkozik. Akadályokon keresztül tört ember. Igát tört szilaj ökör. Külszenvedő eredetü az ily mondatokban: Tört kövekből épiteni a házat. A cseléd által eltört edények árát megfizettetni. Tört porondból csinált út. Tőrt sót adni a baromnak. Belszenvedésre inkább a törött illik. V. ö. TÖRÖTT; TÖR, TÖRIK. Mint főnév am. törtszám; l. ezt.