, (tör-ött) mn. tt. törött-et. 1) Szabatosan véve a törik igének részesülője, s különbözik tőle tört, mint az átható tör származéka. Törött szekér, törött fazék. Törött bor, gyümölcs. Törött vér. (Szabó D.). Egyébiránt a szokás fölváltva is hasznája, pl. törött czukor, törött lencse. 2) Mondjuk járt útról, melyet a jövőkelők lábai, illetőleg a jármüvek lapossá, egyenessé nyomtak, törtek. Törött úton járni. V. ö. TÖRT.