, (tör-ől-köz-ik v. tör-ől-ög-öz-ik) k. m. törölköz-tem, ~tem, ~tél, ~ött. Önmagát, saját testét, vagy ennek vagy valamely részét törölgeti. Mosdás, fürdés után törölközni szoktunk. Borral mosdík, kolbászszal törölközik. (Km.). Mondják macskáról is, midőn arczát, lábaival simogatja.
Ez igének középképzője k eredetileg átalakult gyakorlatos g, s az egész ige a törölget-ből hangváltozatokkal módosított visszaható.